Címlap SzexSztori A szürkeség édes íze
Figyelem, felnőtt tartalom!

A szürkeség édes íze

Egy újabb szürke felhő úszik el az égbolt végtelen tengerén. A madarak halkan csiripelnek a távoli fákon, alig hallom őket. Némelyik kitárja szárnyait és tovaszáll, hogy eggyé váljon a szürke tömeggel. A járókelők monotonul tapossák a már-már elkopott járdát, s közben cipőik is kopnak, csakúgy, mint ahogy ők is. Némán merednek maguk elé. Mind sietnek valahova, de maguk sem tudják, hogy merre tart hosszú útjuk. Néhány kamaszlány tűnik fel a sarkon, kacéran riszálják magukat, mit sem törődve a rájuk szegeződő tekintetekkel. Élvezik az életet, mert még megtehetik. Ők is sietnek. Mindenki siet. Magas sarkú cipők kopogása, bakancsok tompa puffanása, sportcipők surrogása tölti ki a ködbe burkolózó utcát. A madarak már elszálltak. Magányosan ringatóznak utánuk a szélben az öreg fa ágai. A leveleit már elhullajtotta. Tél van.

Üveges szemekkel bámulok ki az ablakon, észre sem vettem, hogy eltelt pár perc. Pilláim megrebbennek, cserepes ajkaimat benedvesítem, s lassan elkapom tekintetemet. A már megszokott mozdulatokkal indulok ki a konyhába, hogy magamba öntsem a kávé feketeségét. Élvezem keserű ízét. Érzem, ahogy a meleg folyadék lecsúszik a torkomon, s halvány mosollyal teszem le a csészét. Koccan az alátéten.

Szeretem ezt a hangot. A mindennapok apró alkotórésze. Visszamegyek a szobámba. Talpam alatt a hideg padló, melyet felvált a szőnyeg puhasága. Kinyitom a szekrényt. Végigmérem, majd kiveszek egy fekete pólót és egy farmert. Lábaim belecsusszannak a nadrágba, utána kissé nehézkesen gombolom be. Felveszem a pólót is. Melltartó nélkül. Feleslegesnek tartom, melleim még hetykén merednek előre. Egy zokni után nyúlok, közben azon merengek, vajon mi vár rám ma. A fésű fogai akadozva siklanak vörös tincseim között. Húzza őket, de nem fáj, már megszoktam. Pár hajszálam élettelenül hullik a földre. Nem sminkelek.

Hallom, csörög a telefon. Vékony ujjaimmal felemelem, beleszólok. Áthív magához. Most induljak. Jól van. Leteszem. Belepillantok a tükörbe, egy barna szempár mered rám. Egy fehér bőrű, fiatal lányt látok, arcát kissé eltakarja vörös hajzuhataga. Tökéletes. Semmi extra, nem kell a bohócsmink. Belebújok a kabátomba, felhúzom a cipőmet és indulok. Út közben kicsit fázok, kevés az a póló.

Lassan odaérek. Oly sokszor láttam már ezt a házat, oly sokszor mentem oda az ajtóhoz és csengettem be. Oly sokszor hallottam, ahogy léptek közelednek, majd kulcs csörgését hallom, kitárul az ajtó, és én belépek. És most is ezt teszem. Mosoly ül az arcán, örül, hogy újra lát. Én is megeresztek egy mosolyt, majd leveszem a kabátot. Elveszi tőlem, felakasztja a fogasra. Bemegyek a nappaliba, lehuppanok a bőr kanapéra. Ujjaim végigcsúsznak a karfán. Milyen ismerős érzés. Ő mellém ül, beszél hozzám. Hallgatok, figyelek rá, de nem nézek a szemébe. Majd gyengéden megfogja az állam, és a fejemet maga felé fordítja. Puha ajkát érzem a sajátomon, megcsókol, visszacsókolok, majd elenged. A szemem lassan nyitom ki, megpillantom a zöld szempárt. Mélyen a szemembe néz, kutat, keresi, hogy mi a baj. Arcát lágyan kezeim közé fogom, s ajkain újra eggyé olvadnak. Már nem érdekel szürkeség, nem érdekelnek a léptek az utcáról, csak ő érdekel, csak az, hogy itt vagyunk ketten. Most akarom.

Beletúrok a hajába, a csók egyre hevesebb lesz, nyelvem már az ő szájában van. Tetszik neki, simogatni kezd. Először a nyakamat, utána végigsimít a hátamon, s keze a derekamon áll meg. Magára húz, nem ellenkezem. Megmarkolja a fenekemet. Aprót harapok az ajkába, ez megvadítja. A nyakát kezdem el csókolgatni, majd a fülébe súgom, hogy a szobában folytassuk. Buja mosollyal áll fel a kanapéról. Kézen fogom, együtt megyünk az ágyhoz. Nem hagyja, hogy levegyem a pólómat, ő akar tőle megszabadítani. Tekintetével végigméri meztelen melleimet, lefektet az ágyra, és nyalogatni kezdi az egyiket. Becsukom a szemem, átadom magam a lágy élvezetnek. Majd egyre lejjebb csúszik, végig a hasamon. Ujjai a nadrágom gombjával hamar elbántak, lehúzza rólam a ruhadarabot. Nem hagyom, hogy melege legyen, kigombolom az ingét és ő türelmetlenül dobja azt a sarokba. Tűz van a szemében. Belemarkol a fenekembe, magához húz, és arcát beletemeti vörös fürtjeimbe. Meztelen felsőtestünk egymáshoz préselődik, de én lassan egyre lentebb csúszok, mígnem előtte térdelek. Kicsatolom az övét, lehúzom a sliccét. Le a nadrággal, édes. A boxer persze nem maradhat egyedül, annak is mennie kell.

Itt áll előttem ruha nélkül, kiéhezve. Ujjaim férfiasságára simulnak, elkezdem csókolgatni, nyalogatni, s lassan tövig engedem a számba. Felsóhajt, szapora lélegzettel markolja meg a hajam. Gyorsítok a tempón, s mikor már remegnek a lábai, lassítok. Kis idő múlva abbahagyom, kézfejemmel letörlöm a szám sarkáról a nyálat, s felállok. Még jobban kíván, mint eddig. Leteper az ágyra, rám mászik, a tekintetével szinte felfal. A csiklómat kezdi izgatni, halk sóhajjal nyugtázom. Pár perc múlva ujja a hüvelyembe csúszik és helyét a nyelve váltja fel. Maga a gyönyör. Közben végig a szemembe néz, szereti nézni, ahogy élvezem. Vadul csinálja, kissé megfeszítem a combomat, s tekintetemmel jelzem, hogy kicsit gyengédebben szeretném. Elveszi a kezét, és belém nyal. Magamban érzem lágy, forró nyelvét, ez az érzés semmihez sem hasonlítható.

Elindul felfele, a nyakamat csókolja, szinte felfal. Érzem férfiasságát, de mégsem hatol belém. Még nem. Az idegeimet húzza, tudja, hogy ezzel az őrületbe tud kergetni. Szaporán veszem a levegőt, nagyon kívánom őt. Hosszú percekig játssza ezt velem, majd hirtelen belém csúszik, és teljesen magamban érezhetem. Végigkarmolom a hátát, s halkan felnyögök. Könnyedén mozog bennem, jó hallani a sóhajait. Gyengéden beleharapok a nyakába, erre még mélyebbre hatol bennem. Felsóhajtok, mozgatom a csípőmet. Feltérdel, lábaimat a nyakába kapja, s így kényeztet tovább. Figyeli az arcom. Huncut mosolyt küldök felé, beleharapok az alsó ajkamba. Becsukom a szemem, a melleimet simogatom, közben egyre jobban átélem a gyönyört, de ez még nem a vége. Ezt ő is tudja. Nem hagyja abba. Egyre hevesebb, én pedig egyre hangosabban nyögdécselek. Ez az, édes!

Újra szétnyitja a combjaimat, s felém hajol. Térdeim közé szorítom a derekát, átfordulunk, most már én vagyok felül. Lassan körözök a csípőmmel, ő simogatja a mellemet. Keze lecsúszik a csípőmre, átveszi annak mozgását, majd erősen magára húz, s gyorsabban kezdek rajta lovagolni. Sóhajok töltik meg a kicsiny szobát, de megszólal a telefon.

Az éjjeliszekrényre pillantok, ott csörög a mobilja. A szemébe nézek, ő egy mosollyal megnyugtat, hogy esze ágában sincs felvenni. Sokáig csörög, de a nyögéseim hangosabbak, érzem, hogy nem sokáig bírom már. Egyre csak húz magára, erősen fogja a derekamat. Hirtelen a gyönyör átjárja a testem, hátravetett fejjel engedem át magam neki. Hangos vagyok, nem fogom vissza magam. De ő sem húzza tovább, nagy sóhajokkal jön velem a csúcsra. Szemei csukva, az arca kipirult, nyakán lüktet az ér. Az élvezettől elgyengülten borulok mellkasára, fáradtan pihegek. Mellé fekszek, átkarol, s így alszunk el.

Pár óra múlva felébredek, ránézek az órára, még éjszaka van. Ő még alszik, nem ébresztem fel. Mindig szomorú, amikor elmegyek, azt mondta, azt a legrosszabb látni, amikor kisétálok az ajtón. Nem kell látnia. Óvatosan megcsókolom, felállok az ágyról, kissé remeg a lábam, de elmúlik. Magamra kapom a ruháimat. Ránézek, békésen alszik. Rossz itt hagyni, de nincs rossz kedvem, mert tudom, hogy reggel ő jön hozzám. Átsétálok a nappalin, cipő, kabát, az ajtót bezárom magam mögött. Ahogy kilépek az utcára, tekintetem az égre emelem. Egy újabb szürke felhő úszik el az égbolt végtelen tengerén. A madarak halkan csiripelnek a távoli fákon, alig hallom őket…

forrás: -negalap-

Hozzászólás írásához előbb jelentkezz be vagy regisztrálj.

Ezt se hagyd ki!
^ Fel