Címlap AsztroAktus A szerelem halála, a tartós kapcsolat képlete
Figyelem, felnőtt tartalom!

A szerelem halála, a tartós kapcsolat képlete

AsztroAktus

Nagyon sokrétű és mégis végtelenül egyszerű téma ez. Mert igazából a szerelem ideális esetben is max pár órát, esetleg pár napot tart. Aztán meghal. Mert átveszi a szerelem érzésének helyét a birtoklás, az akarom, az elvesztés miatti félelem. És elkezdődik a kapcsolatépítés.

Látszólag szerelmesek vagyunk, lángolunk, élvezzük a kapcsolatot. Ez az állapot évekig, és ha nagyon szerencsések vagyunk még tovább fenntartható. Sőt, újra és újra előjöhet az életünkbe, mert az új impulzusok új érzéseket is hoznak magukkal. Egy kapcsolaton belül többször lehetünk szerelmesek.

Nem illúzióromboló akarok lenni, nálam nagyobb szerelempárti nincs. Hiszek a sírig tartó kapcsolatban, és az ikerlángok létezésében, örök szeretetében is. De a kezdeti szerelmi lángolás átalakul, átformálódik.

Rajtunk múlik viszont, hogy mivé.

Tudatosságunk, céljaink döntik el, hogy mi lesz a kezdeti lángolás után és mivé fejlődik a jó alapokkal rendelkező kapcsolat.

1. megoldás: A kezdeti örömöt átveszi, a megszerzem, megtartom, fenntartom, jó ez nekem, ezért hosszú ideig vágyom rá érzésének az állapota.

2. megoldás Vagy tudatosan építve, vigyázva a kapcsolatot átminősítjük egy elválaszthatatlan kötelékké.

Van egy elméletem az igaz szerelemről, szeretetről.

A szerelemnek fokozatai vannak. Minden lépcsőfok más minőséget ad. Mindegyik önállóan is megállja a helyét, de ha mind az 5 lépcsőt magadnak tudod, akkor mondhatod el, hogy olyan párkapcsolatban élsz, ami ideális. (munka itt is van! Ezt vagyunk hajlamosak elfelejteni. Semmi nem hullik az ölünkbe ingyen.)

1.) Szexualitás – spontán ösztönök. Szerelem nélkül is művelhető. Kérdés, érdemes-e?

2.) Szerelem – Lángolás, itt már a szív is bekapcsolódik. De ahogy írtam a kezdeti lelkesedés nem elég.

3.) Szeretet – itt már csitul a lángolás, viszont mély, őszinte elkötelezett szeretettel le lehet élni egy életet együtt. DE! Meg kell legyen az első két lépcsőfok is. Sokan az 1.) lépcső kiiktatása miatt buknak el.

4.) Tisztelet – ez már egy magasabb szintű formája a szeretetnek. Nem csak szeretjük, kényeztetjük a másikat, hanem elismerjük őt, és tartjuk annyira tiszteletben, hogy nem teszünk olyant, ami számára rossz lenne.

5.) Csodálat – a földi szerelem legmagasabb szintje. Ha a szeretet, szexualitás és tisztelet mellett csodálni tudod a társad, akkor ott a szerelem is mindennapos lehet. Mert ha ránézel az egész világot látod a szemeiben, érintésében, hajlataiban. Csodálod, ahogy issza reggel, még gyűrötten a kávéját, vagy épp egy előadóteremben ezer ember előtt beszél. Mindegy mit csinál, lehet bár esetlen is, te meglátod benne a szépet, a bájosat, a szerethetőt. És végtelenül büszke vagy rá, és arra, hogy a párod lehet. Ilyen kapcsolatban ismeretlen fogalmak a megcsalás, a hazugság, a szexmentes hétköznap. Mert ez olyan lenne, mintha magad árulnád el, hisz butaság lenne olyant tenni, ami neki árt. Az neked is fáj.

Miért van ez így, hogy a szerelem „elmúlik”? Miért nem elég a lángolás egy tartós kapcsolathoz? Miért tűnik el a szexualitás egy párkapcsolatokból?

Hogyan kellene ezt csinálni?

Nagyon sokrétű és mégis végtelenül egyszerű téma ez. Mert igazából a szerelem ideális esetben is max pár órát, esetleg pár napot tart. Aztán meghal. Mert átveszi a szerelem érzésének helyét a birtoklás, az akarom, az elvesztés miatti félelem. És elkezdődik a kapcsolatépítés.

Látszólag szerelmesek vagyunk, lángolunk, élvezzük a kapcsolatot. Ez az állapot évekig, és ha nagyon szerencsések vagyunk még tovább fenntartható. Sőt, újra és újra előjöhet az életünkbe, mert az új impulzusok új érzéseket is hoznak magukkal. Egy kapcsolaton belül többször lehetünk szerelmesek.

Nem illúzióromboló akarok lenni, nálam nagyobb szerelempárti nincs. Hiszek a sírig tartó kapcsolatban, és az ikerlángok létezésében, örök szeretetében is. De a kezdeti szerelmi lángolás átalakul, átformálódik.

Rajtunk múlik viszont, hogy mivé.

Tudatosságunk, céljaink döntik el, hogy mi lesz a kezdeti lángolás után és mivé fejlődik a jó alapokkal rendelkező kapcsolat.

1. megoldás: A kezdeti örömöt átveszi, a megszerzem, megtartom, fenntartom, jó ez nekem, ezért hosszú ideig vágyom rá érzésének az állapota.

2. megoldás Vagy tudatosan építve, vigyázva a kapcsolatot átminősítjük egy elválaszthatatlan kötelékké.

Van egy elméletem az igaz szerelemről, szeretetről.

A szerelemnek fokozatai vannak. Minden lépcsőfok más minőséget ad. Mindegyik önállóan is megállja a helyét, de ha mind az 5 lépcsőt magadnak tudod, akkor mondhatod el, hogy olyan párkapcsolatban élsz, ami ideális. (munka itt is van! Ezt vagyunk hajlamosak elfelejteni. Semmi nem hullik az ölünkbe ingyen.)

1.) Szexualitás – spontán ösztönök. Szerelem nélkül is művelhető. Kérdés, érdemes-e?

2.) Szerelem – Lángolás, itt már a szív is bekapcsolódik. De ahogy írtam a kezdeti lelkesedés nem elég.

3.) Szeretet – itt már csitul a lángolás, viszont mély, őszinte elkötelezett szeretettel le lehet élni egy életet együtt. DE! Meg kell legyen az első két lépcsőfok is. Sokan az 1.) lépcső kiiktatása miatt buknak el.

4.) Tisztelet – ez már egy magasabb szintű formája a szeretetnek. Nem csak szeretjük, kényeztetjük a másikat, hanem elismerjük őt, és tartjuk annyira tiszteletben, hogy nem teszünk olyant, ami számára rossz lenne.

5.) Csodálat – a földi szerelem legmagasabb szintje. Ha a szeretet, szexualitás és tisztelet mellett csodálni tudod a társad, akkor ott a szerelem is mindennapos lehet. Mert ha ránézel az egész világot látod a szemeiben, érintésében, hajlataiban. Csodálod, ahogy issza reggel, még gyűrötten a kávéját, vagy épp egy előadóteremben ezer ember előtt beszél. Mindegy mit csinál, lehet bár esetlen is, te meglátod benne a szépet, a bájosat, a szerethetőt. És végtelenül büszke vagy rá, és arra, hogy a párod lehet. Ilyen kapcsolatban ismeretlen fogalmak a megcsalás, a hazugság, a szexmentes hétköznap. Mert ez olyan lenne, mintha magad árulnád el, hisz butaság lenne olyant tenni, ami neki árt. Az neked is fáj.

Miért van ez így, hogy a szerelem „elmúlik”? Miért nem elég a lángolás egy tartós kapcsolathoz? Miért tűnik el a szexualitás egy párkapcsolatokból?

A kapcsolatok kezdetén mindenki álarcot visel. Jobbnak akarja mutatni magát, hogy megnyerő legyen. Fontos az első benyomás, mert ott dől el minden.

Folyamatosan kompromisszumokat kötünk, hogy a kapcsolódás létrejöjjön. Igyekszünk eltitkolni gyengeségeink, mindent megteszünk, hogy párunk ne találjon bennünk hibát. Nem önmagunkat adjuk.

Ahogy létrejön, és némileg stabilizálódik a kapcsolat, „megengedhetünk” magunknak kisebb kilengéseket, kisebb lazítást. Beköszöntenek a kapcsolatba az első konfliktusok, nem tetszések. És bár már nehéz tartani a „Nézd, milyen tökéletes vagyok! Pont erre van szükséged.” állapotát, de még kitartunk, mert CÉLUNK van vele. Még nem érezzük biztosnak a trófeát a gyűjteményünkben.

Az igaz, ösztönön alapuló szerelem nagyon rövid ideig tartható, mert megkezdődik a sakkozás. És mindkét fél sakkozik. Kevés olyan kapcsolat van (szerencsére van, és én is látok ilyeneket) ahol az első pillanattól őszinték mernek lenni egymáshoz a párok. Ezek a kapcsolatok sikerre vannak kódolva.

Ha önmagunkat adjuk, nem érheti a másikat csalódás. Ha nem felel meg neki, amit mutatunk, az jó, ha időben kiderül, és békében, barátságban elválunk. De ha a drágánk elfogad a hibáinkkal együtt, és nem zsákbamacskát vásárol, akkor megengedjük neki a döntést, hogy MINKET válasszon! Ne a szerepünket, hanem ténylegesen azt a személyt, akik vagyunk.

Ilyen esetben nem kerül elő a szennyes pár hónapot követően demoralizáló hatással, és azzal a döbbenettel, hogy azt sem tudjuk, kivel élünk együtt!

Ez a kapcsolat bátorságot igényel. Mert amikor tetszik a másik nekünk, és jól érezzük vele magunkat, akkor ezt az érzést szeretnénk megőrizni, sőt, lehetőleg örök életre konzerválni. Lehetetlen! Már csak azért is, mert a kapcsolatban mindenki, minden perccel változni fog! Az, ami még 1 évvel ezelőtt volt, már nem létezik. Nincs! Hiába vágyunk rá, hogy a szerelmünk olyan legyen, mint akkor volt. Az a személy már nem létezik. Azt lássuk, aki van! Akivé vált, aki itt van mellettünk és még mindig szeret minket. Ne egy ábrándot és egy vágyálmot kövessünk.

Ez az, ami még a kapcsolatokat megmérgezi. Sőt, lehetetlenné teszi, hogy kialakuljon egy valós érzelmeken alapuló, kiegyensúlyozott kapcsolat.

Gyermekként, szerelmi elképzeléseink alapján létrehozunk egy olyan személyt, álmaink férfiját – nőjét, aki nem létezik. És ezt a vágyképet kergetjük, keressük egész életünkben! És ha Józsi, Pista, Mari, Klára ennek nem felel meg, akkor Ő nem jó! Holott lehet, hogy a legtökéletesebb ember él mellettünk, akit az életben kívánhatunk magunknak.

Vágyunk, vágyakozunk, miközben elmegy mellettünk az élet.

Ha vágyképre építjük kapcsolatunkat, annak a másik soha nem tud megfelelni. Innentől kezdve viszont folyamatosan kritizálni fogjuk Őt. Eleinte magunkban, aztán már nyíltan szembesítve őt az általunk elvárt, de részéről ismeretlen fogalmakkal. És itt következik az be, hogy a két fél elbeszél egymás mellett, és nem értik meg egymást. Mert nem is egymásról beszélnek!

Ez ismét frusztrációt fog okozni, és sértődöttséget. Úgy gondoljuk, a másik nem szeret bennünket, közben pedig igen, de csak a maga módján. Jó esetben. Rossz esetben ő is az álomképét szereti, és semmi közünk egymáshoz. És így ha ezt a játékot mindkét fél játssza, akkor úgy él együtt férj és feleség, hogy a kapcsolatban igazából 4-en vannak. Két valós, és két elképzelt személy.

Ezt követően a megcsalás már egyenesen bekövetkező esemény, mert ha bármelyik fél talál valaki MÁS-ban olyan tulajdonságot, ami az álompárjában létezik, akkor őt fogja imádni, a párja helyett. És a kísértés, a felépített vágy mindig erősebb, mint a problémákkal, csalódásokkal, beteljesületlen álmokkal teli valóság.

A kapcsolatokban két csoport létezik.

Az első csoport a szerencsésebb. Itt volt szerelem a kezdetek kezdetén, de valahogy elfejlődték egymást, és a kölcsönös változtatás, együttműködés igényének a hiánya miatt tönkremegy a kapcsolat.

A második, szerintem szerencsétlenebb csoport soha nem is illett össze. Egyszerűen húztak két lapot a pakliból, majd élték a fejükben a kapcsolatukat. Sokszor még az önámítás álarcát sem merve levenni, hogy ránézzenek, hogy idegenként élnek egymás mellett.

Ha egy pár nem érti meg egymást, és elbeszélnek egymás mellett, akkor mások az igények. Meg lehet próbálni közös nevezőre jutni, de mivel a társunk nem az, akire vágyunk, igen kicsi esélyt látok arra, hogy ebből boldog, kiegyensúlyozott kapcsolat legyen. Nem lehetetlen, de nagyon sok tudatos, erőfeszítést és bátorságot igénylő KÖZÖS munka kell, hogy sikerüljön a másikban megtalálni az értékeket. Nem azt, amit mi keresünk, hanem azt, ami ténylegesen ott van. Majd ezt elfogadva lehetünk boldogok! De kettőn áll a vásár.

De vannak olyan szerelmek és párok, akik az álarcokat a legelején levetve, megmutatva gyengeségeiket, „gyarlóságaikat” egy bizalomra támaszkodó, őszinte kapcsolatot építenek. Ha szerencsések (és miért ne lennének, mert az őszinte embereket az ég is megajándékozza) akkor kölcsönös szimpátia, szerelem és impulzus is van kettőjük között.

Közös gondolatok, élvezetek, szórakozások, tisztelet és csodálat.

Ez a tartós szerelem képlete.

A cikket írta:

Horvát Gabriella Kineziológus
párkapcsolati és szexuálterapeuta

Tel.: 20/482-3922
http://www.azeletboldogsag.eoldal.hu/

Hozzászólás írásához előbb jelentkezz be vagy regisztrálj.

Ezt se hagyd ki!
^ Fel